A világ talán legszebb és legtitokzatosabb macskaféléje igencsak különleges életkörülményeket választott magának. Ázsia legmagasabb hegységeinek hóhatárán, 3700-4000 méteres magasságban barangol, és csak télen jön le 2000 méterig. Mondhatni, a világ tetején rendezkedett be.
Extrém, megközelíthetetlen helyeken honos, így a macskafélék közül ő az egyik legkésőbb felfedezett faj. Ennek következtében, na meg a természetben való megfigyelés nehézségei miatt, ismereteink igencsak hiányosak róla, biológiájáról is sokkal kevesebbet tudunk, mint a többi közismertebb macskaféléről.

Bundája igen vastag, tömött és csodálatosan meleg szőrméje van, ami nem csoda, ha belegondolunk, mennyire kedveli a zord és hideg hegyi tájakat, a hóhatár közeli sziklás területeket. Farka testméreteihez és a többi macskaféléhez viszonyítva is igen hosszú, hisz 1,2-1,5 méter testhosszhoz 0,9-1,1 méter farok tartozik, ami testvérek közt is legalább egyharmada az állat teljes hosszának. Súlya 23-41 kiló között mozog.

Ellentétben a többi nagymacskával, igen ritkán hallatja hangját, ami okos dolog, hisz könnyen elárulná magát egy olyan vidéken, ahol a vadállomány ilyen ritka, és ráadásul nehezen hozzáférhető. Vadjuhokra, vadkecskékre, pézsmaszarvasra vadászik, de elejti az apróbb vadat is, nyulakat, rágcsálókat, esetenként nagyobb madarakat. Persze nem hagyja hidegen a falvak körül a háziállatok látványa; közülük is el-elragad időnként egy vacsorára valót. Vérbeli macskához hasonlóan lopózva cserkészi be áldozatát, majd egyetlen csapással teszi ártalmatlanná. Állítólag a hópárduc 16 méteres ugrásokra is képes.

Április és június között szaporodik, alkalmanként 2-4 darab szőrgombóc látja meg a napvilágot. Magányosan él, bár a nőstényt gyakran elkíséri vadászataira a kölyke, aki így tanul és gyakorol.

Rianna
2002. február 14.

A lap tetejére

Kacsacsőrű emlős

Hangyászsün

Vízi erszényes patkány

Erszényes vakond

Erszényes farkas

Óriás erszényes mókus

Rövidlábú erszényes egér

Vörös óriáskenguru

Erszényes hangyász

Laposfejű erszényes egér