A sasok közül a legnagyobb és legerősebb. Méltán nyerte el a világ legfélelmetesebb ragadozó madara titulust, hisz képes majmokat és lajhárokat elragadni, majd minden nehézség nélkül a magasba emelkedni terhével. Valószínűleg a görög mitológia Hárpiáiról kapta nevét, hisz a mitológiai szörnyek képesek voltak elragadni az embereket, ami hasonlíthatott a hárpia majomelragadási akcióira.
Picit eljátszottam a gondolattal, hogy végülis ki kiről kapta a nevét, de egyértelmű, hogy a névadás fordított irányban meglepő lenne, hisz az ókori görögök nem sűrűn jártak Dél-Amerikában. A hárpia előfordul Mexikó déli részétől déli irányban haladva Kelet-Brazílián át egészen Argentínáig, de Európában nem sűrűn láthatták, pláne az ókorban, hisz az ókori ismert világ Heródes oszlopánál Gibraltáron véget ért.

Na de térjünk vissza ehhez a hatalmas és fenséges sasmadárhoz. Méretei imponálóak, hisz 1 méternél hosszabbra is megnő. Hárpiáéknál a tojó a súlyosabb egyéniség, hisz több, mint 6 kilósra nő, míg a hímek "csak" a 4,5 kilót közelítik. Ilyen méretek mellett kifejezetten bámulatos, milyen biztonsággal és sebességgel manőverezik Dél-Amerika sűrű őserdőiben, ahol akár 60-80 km/órás sebességgel is képes haladni.
Ez a vadászsebessége is, hiszen az ügyes manőverezések közben közelíti meg áldozatait, majd hirtelen mozdulattal ragadja el őket. Étrendje a fentebb említett majmokon és lajhárokon kívül más, kisebb emlősökből és madarakból tevődik össze. Néha a földön mozgó állatokra is lecsap. Karmai hosszúak, erőteljesek és a faj hatalmasra növő nőstényének minden más ragadozómadárnál erősebb lábai vannak.

Fészkét az őserdő lombkoronájából kiemelkedő nagyon magas fák tetejére építi 50 méter, vagy még annál is nagyobb magasságban. A masszív ágakból kialakított fészekbe egyszerre két tojást rak, melyekből kb. 50 nap alatt kel ki a két kis hárpiafióka. Feltételezik, hogy csak minden második évben költ.

Élettartamáról nincs feljegyzés, bár valószínűsítik, hogy hosszú életű. Ám hiába a hosszú élet, ugyanis a hárpiát és egy másik hatalmas méretű sasfajt, a Fülöp-szigeteken élő, hasonló életmódot folytató majomevő sast (Pithecophaga jefferyi) a kipusztulás fenyegeti természetes élőhelyük, az őserdők folyamatos pusztítása következtében.

Rianna
2002. február 21.

A lap tetejére

Kacsacsőrű emlős

Hangyászsün

Vízi erszényes patkány

Erszényes vakond

Erszényes farkas

Óriás erszényes mókus

Rövidlábú erszényes egér

Vörös óriáskenguru

Erszényes hangyász

Laposfejű erszényes egér