Állati
érdekességek cikksorozat
Ha
a teljes cikkre kíváncsi vagy, klikkelj a képre!
Sörényes farkas, vagy Guara
Chrysocyon brachyurus
Dél-Amerikában, fõleg Brazília,
Uruguay, Paraguay és Argentína területén
a pampák egy különös állatnak adnak
otthont. Hosszúkás orra, nagy fülei és
vörös színe alapján mintha egy sámliról
körültekintõ rókát látnánk
a magasfüvű pampán, de a nyaka felsõ részén
végighúzódó fekete sörény
megingatja a szemlélõdõt. Szegény
állat jól megkavar mindenkit, hisz a neve alapján
farkas, a kinézete róka, ellenben a kutyafélék
családjába tartozik, mint nemzetségének
egyedüli képviselõje.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Strucc
Srtuthio camelus
Ez a hatalmas madár a szó legszorosabb
értelmében mindenevõ. Ami lefér a torkán,
azt bekebelezi, és mivel nyelõcsöve igencsak
tágulékony, még kisebb lópatkó
nagyságú tárgyakat is képes eltüntetni.
Nem véletlenül érdemelte ki a madárvilág
szemetese kitüntetõ címet.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Narvál
Monodon monoceros
A tengerek unikornisának agyarára
elõször a középkor elején találtak
rá viking hajósok Grönland és Izland partjainál,
majd elhozták Európába. Sõt, hajdan
azt hitték errõl a csavart, hosszú, dugóhúzó
formájú agyarról, hogy a mitológiai unikornis szarva.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Zsiráf
Giraffa camelopardalis
Ha egy Eiffel-torony-szerű jelenséget látunk
bóklászni a szavannán, foltosan és hosszú
lábakon, akkor az egy zsiráf, mi pedig ráleltünk
Földünk legmagasabb állatára. "Õtoronymagassága"
körülbelül úgy viszonyul a többi állathoz,
mint a fent említett építmény Párizs
többi épületéhez. Hajdan nyelvújítóink
hosszú nyaka és jellegzetes mintázata alapján
foltos nyakorján néven szerettek volna neki magyar
nevet találni, de végül mégis csak zsiráf
maradt.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Rõt vérszopó
denevér
Desmodus Rotundus
Ez az alig 7-9 centis, farkatlan, 15-50 grammot
nyomó denevérfaj az egyetlen olyan emlõsfaj,
mely kizárólag véren él. Nem megnyugtató,
hogy a nagytestű emlõsök vérével táplálkozó
állatka nem tesz különbséget a marha és
az ember között.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Hárpia
Harpia harpyia
A sasok közül a legnagyobb és legerõsebb.
Méltán nyerte el a világ legfélelmetesebb
ragadozó madara titulust, hisz képes majmokat és
lajhárokat elragadni, majd minden nehézség
nélkül a magasba emelkedni terhével.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Hópárduc vagy Irbisz
Panthera uncia
A világ talán legszebb és legtitokzatosabb
macskaféléje igencsak különleges életkörülményeket
választott magának.
Ázsia legmagasabb hegységeinek hóhatárán,
3700-4000 méteres magasságban barangol, és
csak télen jön le 2000 méterig. Mondhatni, a
világ tetején rendezkedett be.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Rozsomák
Gulo luscus
Gondolnánk, hogy a legagresszívabb
állat a világon mindössze 65-87 centi hosszú,
súlya pedig alig 14-27 kg?
Pedig a rozsomák, ez a keménykötésű, medvealkatú
ragadozó minden útjába kerülõ állatot
kész megölni, még a medvéket és
a pumákat is halálra sebzi.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Norvégiai lemming
Lemmus lemmus
Nem is gondolnánk, hogy ez a Skandinávia
szubarktikus tundráin és mocsaras cserjései
közt élõ kis állat különleges
meglepetéseket tartogathat számunkra.
Hogy miben is különleges? A legtöbb emlõs
úgy védekezik a hideg ellen, hogy teste 0 °C alatt
fokozott hõtermelést végez, a lemmingek ezzel
szemben csak mínusz 12 °C-on reagálnak így.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Jegesmedve
Thalarctos maritimus
Minden gyerek ismeri a hófehér bundájú
jegesmacit, akibõl csak három szénfekete folt,
az orra hegye és a két szeme látszik a hómezõkön.
Ha máshol nem, állatkertben, tévében,
képeken biztosan mindenki látta már ezt az
elbûvölõ kinézetű állatot.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Kilencöves tatu
Dasypus novemcinctus
Errõl a kis állatról elsõ
ránézésre nem is gondolnánk, hogy emlõs,
hisz komoly páncélruházattal rendelkezik; s
mint ilyen, õ az egyetlen. Testét kemény, csontos
lemezek védik a ragadózók ellen. Ha egyszer
megveti lábait, na meg a páncélzatát
odújának oldalán, akkor nem könnyű elõrángatni
föld alatti vackából.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Erszényes hangyász
Myrmecobius fasciatus
Ez a feltűnõen csíkozott, nagyobbacska
patkány méretű állatka a hangyászok
közt alig 25 centis testhosszával (plussz 18 centi farok)
törpének számít. Míg a hasonló
életmódot választó "szintén hangyászok"
általában nagyok és erõsek, õ
el se éri a fél kilós testsúlyt.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Vörös óriás
kenguru
Macropus rufus
Ha azt mondom Ausztrália, mindenkinek elõször
a kenguru jut az eszébe. Na jó, majdnem mindenkinek.
Most a legnagyobbról lesz szó, ugyanis a kenguruk
közül a vörös óriás kenguru nõ
meg a legnagyobbra.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Óriás erszényes
mókus
Schoinobates volans
Ez a Kelet-Ausztrália tengerparti fennsíkjain
Viktóriától egészen Quieenslandig megtalálható
erszényes mókus továbbfejlesztette a mókusfélékre
általában jellemző bravúros ügyességű
ugrásokat - egészen a siklórepülésig.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Erszényes farkas
Thylacinus cynocephalus
Ez a roppant figyelemre méltó "kenguru"
ragadozásra adta a fejét, és ezért farkasbõrbe
bújt. Szomorú hír, hogy nagy valószínűséggel
teljesen kihalt már, de azért feltétlenül
érdemes megismerni. Sajnálatos, de tény, hogy
mi emberek vagyunk a felelõsek ennek a nagyon érdekes
fajnak az eltűnéséért Földünkrõl.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Erszényes vakond
Notoryctes typhlops
Nem is olyan régen, cirka 100 éve
fedezték fel ennek az aprócska, 10-20 centisre és
közel 70 dekásra növõ, erõteljesen
eklektikus életvitelű állatkának a létezését.
Élete állandó rohanás, melyet meg-meg
szakít minden átmenet nélküli álombazuhanásokkal.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Kacsacsőrű emlős
Ornithorhynchus anatinus
A fent említett érdekes nevű lény
a cirka 200 millió éve kialakult emlõsök
legõsibb jellegű képviselõje. A primitív
tojásrakó emlõsök közé tartozik,
mely kategória rajta kívül össz-vissz két
másik fajnak ad otthont, bár azok külön
családba tömörülnek. Szegény kacsacsõrű
a legmagányosabb fajok egyike a világon, hisz olyan
családba tartozik, melynek õ az egyedüli képviselõje.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Hangyászsün
Tachyglossus aculeatus
A primitív tojásrakó emlõsök
egy másik nagyon érdekes példája a hangyászsün.
Ez az állatka nem igazi süni, és valamivel jobban
járt kacsacsõrű rokonánál, ugyanis az
õ családjában vele együt két faj
is található. Szintén Ausztrália és
Tasmánia erdõs, bozótos, sivatagos területein
honos.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Vízi erszényes
patkány
Chironectes minimus
Ennek az alig 30 dekás állatkának
hosszabb a csupasz farka (40 cm), mint a teste (30 cm), és
bár erszényes, a kinézetét tekintve
kifejezetten patkányszerű. Szerepét tekintve a mi
vidránk dél-amerikai megfelelõje, remekül
úszik, tömött vízhatlan a bundája
és lábujjai közt úszóhártya
feszül.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
Koala
Phasocolarctos cinereus
Nevének hallatán mindeki elmosolyodik,
és rögtön Ausztrália, na meg az eukaliptusz
jut eszébe. Nem véletlenül, hisz a kenguru
mellett a földrész jelképévé
vált leginkább játékmacira emlékeztetõ
kinézetével.
[Zöldmagazinban
megjelent változat]
A lap tetejére |
