Ez az alig 7-9 centis, farkatlan, 15-50 grammot nyomó denevérfaj az egyetlen olyan emlősfaj, mely kizárólag véren él. Nem megnyugtató, hogy a nagytestű emlősök vérével táplálkozó állatka nem tesz különbséget a marha és az ember között. Ebből következik, hogy igencsak vigyázni kell Mexikótól egész Dél-Amerikán át Argentínáig és Chiléig a szabadban alvással, csupasz végtagok kitakarásával, hisz a felsorolt földrészen majd minden szárazföldi élőhelyen előfordul. Akár 12 évig is elél, mindeközben egész évben szaporodik, 1-2 alommal gyarapítva a vérszopók létszámát. Nem kell tehát aggódni; lesz a kis drakulákból folyamatos utánpótlás.

A legérdekesebb persze a táplálkozása. Mintha egy horrorregényben lenne leírva: a rőt vérszopó denevér holdtalan éjszakákon indul áldozata után... Aztán folytatódik egy akcióregénnyel: egészen a föld közelében repülve - ultrahangos spéci radarjának köszönhetően - érzékeli a nagyobb testű emlősöket, majd deszantos módon áldozatától kicsit távolabb földre ereszkedik és a szárnyain kúszva közelít.
Komoly rágófogazata nincs, hisz a vér könnyen emészthető, megrágni se kell. Az összes denevér közül neki van a legkevesebb foga, szám szerint 20. Ezekkel a borotvaéles metszőfogakkal lehámoz egy bőrdarabkát és a sebből szivárgó vért nyalogatja fel. Mivel társas lények, fogaikat egymás bundájának ápolására is használják.

Ez az aprócska állat cirka 15 perc alatt képes saját testsúlyát meghaladó mennyiségű vért elszopogatni. Képzeljük csak el, ahogy jóllakottan alig bírja hazavonszolni pukkadásig tömött, feszülő pocakját. Elég muris látvány, persze csak akkor, ha nem a mi vérünk feszíti a hasát. Jó ideig nem képesek felrepülni, legalábbis addig, míg az elfogyasztott vérmennyiség egy részét meg nem emésztik, illetve a plusz folyadéktól meg nem szabadulnak. Mivel nehézkesen mozognak, ha épp eltalálja az egyik jóllakott denevért egy álmában toppantó állat patája, elég kellemetlen cuppanó-toccsanó hang kísérheti a jelenséget.

Amúgy se kellemes látványt hagynak maguk után, hisz nyáluk olyan anyagot tartalmaz, ami nem engedi megalvadni a vért. Mivel ritkán ébresztik fel áldozatukat, a jóllakott denevér távozása után is bőven folydogál az éltető nedű. Reggelre aztán elképesztő látványt nyújt szegény állat, ahogy szinte a saját vérében toporog. Ez a látszat ellenére nem olyan vészes, sokkal komolyabb probléma, hogy a fertőzött denevér átviheti a gyanútlan áldozatokra az olyan súlyos betegségeket, mint például a veszettség.

A vérszopók - tanulékonyságukat bizonyítva - éjszakáról éjszakára ugyanazokhoz a jól bevált "donorokhoz" térnek vissza, sőt beköltöznek a szomszédba, közel az állatok szálláshelyéhez. Logikus, hisz így nem kell annyit mászniuk hazafelé.

Rianna
2002. február 28.

A lap tetejére

Kacsacsőrű emlős

Hangyászsün

Vízi erszényes patkány

Erszényes vakond

Erszényes farkas

Óriás erszényes mókus

Rövidlábú erszényes egér

Vörös óriáskenguru

Erszényes hangyász

Laposfejű erszényes egér