Állatkerti kirándulás

2001. szeptember 22-én állatkerti sétán vettünk részt, Hangaroa szakértő vezetésével körülnéztünk a Budapesti Állatkertben. Párom újonnan született digitális fényképezõgépe is elkísért minket, így az általa készített képekbõl válogattam ki párat. Talán egy kis keresztmetszetet sikerült megörökíteni, persze a teljesség igénye nélkül.
Sajnos nem minden kép sikerült, és nem is sikerült mindent körbejárnunk, hisz egy alapos körültekintés több napot is igénybe venne.

Ő itt az Afrikai ugrónyúl, elég kicsi is meg izgága is, így ez a legélesebb kép, amit sikerült róla készíteni.

A következő delikvens egy kíváncsi antilop, aki tevékkel és onagerekkel osztja meg a karámját. A képen épp behatóan vizsgálja a mutatóujjamat.

Közeli rokonunk, egy csimpánz kitartóan figyeli szomszédai, az erdei emberek tevékenységét. Náluk igazán zajlik az élet.

Persze van műsor picit arrébb is, hisz az elefántoknál fontos program a napi torna. A képen látható kettõ közül a karcsúbbik épp porfürdõt vesz, õ az aki igazán produkálni szereti magát...

...készségesen leméreckedik, könnyen kivehetõ hogy 1076 kg-ot mutat a mérleg. Társa nem ilyen aktív, igaz legalább kétszer ennyi súlyt cipel.

A mutatvány cirkuszi elefántnak is becsületére válna, Õszürkesége és hatalmassága kellõen élvezi is a zajos tetszésnyilvánítást.

Ez a ragadozó egy gyönyörű fehér farkas, szintén pihen az árnyékban. A rácsok inkább minket védenek, hisz hatalmas a kifutója.

A hihetetlen hosszú karjairól híres gibbon (sziamang) csücsül fehér pofaszakállal és csúcsos koponyával. Épp bal kezét nyújtja némi csemege reményében.

Ez a flamingós tó hajdan az Állatkerti Kísérleti Gyermeklovarda karámja volt. Gyönyörû élõ és költõhelyet sikerült varázsolni ide a rózsaszín flamingók számára.

Nem messze a medvebarlangban a grizzlyk óriási műsort adnak, persze fizetségért, hisz imádják a zoocsemegét. Ezen a képen egy roppant kényelmes és lusta példány csücsül, a világért se moccanna, viszont remekül lehet fotózni.

Bezzeg a nagyobbik, a férfipéldány, komolyan megküzd a falatokért, mondhatni kiköveteli magának.

Egy másik nagy karám lakói az Afrika szavannáin élõ struccok és jávorantilopok, utóbbiak itt szívesen fogadják a gyerekek kezébõl a Zoo-csemegét.

Persze nem maradhat ki a nagy fehér maci se.

Ez a koronás daru peckesen jár szabadon, szinte a látogatók között, ahogy a következõ képen is látszik..

..teljesen közeli felvételeket lehet készíteni a szelíd madarakról. Némelyik kifejezetten fotogén.

A tevék közeli rokona a láma Dél-Amerikai származású, híres a jó célzóképességéről, mellyel pontosan eltalálja a számára bosszantó egyedeket (fõként embereket) bűzös bendõtartalmával. Magyarul profi köpõművész. Ezen a képen anyaláma a picilámával.

Persze a lámacsapat tagjai közül van olyan is, aki érdekes produkciót mutat be, kutyamód vakarózik.

Persze vannak olyanok is nem messze, akik kint élvezik a szinte teljes szabadságot mindenféle rács nélkül. Mint például ez majom hátán kicsinyével, aki a világért se hagyná el a mama biztonságos hátát.

Õ egy nálunk is honos szép madár, a Mátyásmadár. Furcsa volt itt kalickában látni, még ha az jókora, akkor is, hisz anyámék erkélyét gyakran látogatják ezek a fenséges madarak.

Ez a kis mókusmajom csapatokban él, így az Állatkert több kolóniára osztva őket biztosítja a természetes életmódjukhoz közel álló állapotot.

És végül kedvenc banditáim. Mosómaci a falnál. Most csak egyedül érkezett a legoptimistább példány, de ha éppen zoocsemegét dobnék le, akkor nyüzsögne a sok bandita, ágaskodva kaparásznák a falat.

Õ is kiváncsi, nézi, hogy a társa mi a fenét bámul felfelé a falnál.

Szabadon jár kell a zöld területeken a nagy mara is. Itt éppen a sövény tövében ejtõzik, nézegetve az elõtte parádézó látogatókat.

A tevék karámjának harmadik lakója az onager, kicsit szamár-öszvér-ló kinézetû, de ez nem meglepõ, hisz valahol rokonok.

Íme a legfiatalabb családtag. Amíg ott voltunk igencsak produkálta magát kötélhálóra és fára mászásban. Itt sikerült egy viszonylag nyugodt pillanatot elkapni a kis pocakosról.

Persze az idõsebbek tudják mi az illem, a bámuló közönségnek kezet nyújt a családfõ.
"A nevem Utan. Orang Utan."

A bohókás ifjúság meg csak lóg a szeren...

...majd pofára esik.

A szavannák királya, épp délelõtti-utáni-napközbeni sziesztáját tölti...

...amint láthatjuk teljesen ellazulva.

Szintén Afrika szavannáinak lakója, de persze külön kifutót kapott az orrszarvú.

Az állatkert területén pónifogat jár körbe az ilyen élményre vágyó gyerekekkel.

Az éjszakai házban is sikerült pár felvétel, bár arányaiban persze sokkal rosszabbak lettek. Õ itt a rókakuzu, talán ezen a képen lehet a legjobban látni.

Ez a kis selyemmajom viszont nagyon kíváncsian nézeget ki az üveg mögül. Sajnos a kép élessége is megsínylette ezt az üveg mögöttiséget.

Õk sisakos kazuárok, Ausztráliából. Még fiatalkák és az elsõ randi még nem történt meg. Ez a tojó, Õ a belsõ kifutóban van jelenleg...

...míg a kakas kint élvezi a napsütést.

Õ pedig a tatuk képviseletében a sörtés armadillo - mit neki az éjszakai világítás, meg hogy ilyentájt kéne élénken érdeklõdnie kaja, környezet, egyebek iránt - épp hanyattdobta magát és jóízûen alszik.

A strucc kakas igencsak odafigyel mindenre, itt éppen jellegzetes testtartásban szigorú tekintettel figyel.

Ausztrália egy másik õslakója, az Óriás szürke kenguru. Õk hárman nyugodtan élvezik a késõ nyári napsugarakat. Egyiküket egy tavaszi látogatáskor még zsebibabaként fotóztam le, anyja erszényében (ez a kép sajnos még nem lett beszkennelve).

Ilyen az amikor a szárazföldi teknõc bõszen ráveti magát a kajára.

A tevékben van méltóság, ez a példány kifejezetten modellt állt a portré elkészítéséhez.

Na itt vannak a kétpupúak is, lépcsõzetes méretükkel a Matrjoska babára emlékeztetnek.

Szemben az elefántokkal kedvenceim a zsiráfok. Annyira tündériek, és nagyon klasszul meg van csinálva a kifutójuk. Kényelmes tágas, és egyáltalán nem tûnik zártnak..

..bár ilyen magasságból szinte minden kerítés eltörpül.

Itt igazán közeli barátságba lehet kerülni az állatokkal. Én is láthatóan egy kisgyerek lelkesedésével simogatom bársonyos orrát, bámulom hosszúpillás óriási szemeit a hozzám leereszkedõ zsiráfnak.

Itt pedig máris az utánpótlás. Éppen etetés van, és az ajtófélfán felfestett mércén tisztán látszik, hogy a bébi feje jócskán két méter felett ér amikor nem hajol le a cumiért.

Itt már ebéd utáni pihenõjét tölti az apróság igazán elegánsan pózban.