ZooMánia

Megnyílt a Szavanna

Hírek

ZooMánia TV

Vélemény

Köln Zoo

Barcelona Zoo

Zagrab Zoo

BpZoo 1.

BpZoo 2.

BpZoo 3.

Akvárium BpZoo

Hefti

Marineland

Vörös tenger

Állati érdekességek

Fordításaim, cikkeim

Kutyák-Macskák

Megnyílt a Szavanna az Állatkertben

Budapest, 2008. május 28. (szerda)

Magyarországon még soha nem látott fajok is élnek az Állatkert legnagyobb kifutójában

Ma adták át az új Szavannakifutót a Fõvárosi Állat- és Növénykertben. A tekintélyes méretû kifutórendszer az intézmény legnagyobb alapterületû állattartó terének számít: 1912 óta nem adtak át ilyen nagyszabású létesítményt a városligeti intézményben. Az afrikai füves területek élõvilágát bemutató zónában nemcsak a régebb óta meglévõ fajok - például a zsiráfok és az orrszarvúak - kaptak tágasabb férõhelyeket, hanem olyan állatokat is láthat a közönség, amelyek eddig még soha nem kerültek bemutatásra Magyarországon.

Több mint fél hektár az alapterülete annak a kifutórendszernek, amelyet ma adott át az Állatkertben dr. Demszky Gábor fõpolgármester és dr. Persányi Miklós, a városligeti intézmény fõigazgatója. Az afrikai füves területek élõvilágát bemutató Szavannakifutó - a hozzá tartozó istállókkal és egyéb létesítményekkel együtt - 1912 óta éve a legnagyobb szabású fejlesztés az Állatkertben: a csaknem egy évszázada lezajlott, 1909-12-es átépítés óta még soha nem következett be ekkora változás a kert térképén.

Történeti elõzmények

Az Állatkert afrikai patásait kezdetben egyszerû, egymástól elkülönített kifutókban, karámokban tartották. Az elsõ olyan kifutó, amely több szavannalakó állat számára épült, 1930-ra készült el Nádler Herbert, a kert akkori igazgatójának kezdeményezésére. Az 1600 négyzetméteres, terméskõ kerítéssel körülvett régi Afrika kifutó háromnegyed évszázadon át, egészen 2006-ig szolgálta a szavannalakó növényevõk bemutatását (az idõk során többféle zebra, jávorantilop, gnú, mendeszantilop, strucc, sõt, még Watussi marha is élt a kifutóban) csaknem változatlan formában. Egyedül a kifutó régi faistállója helyett épült egy szilárdabb épület az 1950-es években. Ezt a régi Afrika istállót a Szavannakifutó kialakításakor nagyrészt elbontották, ám az épület homlokzatát a vasút felõli kerítésnél - érdekességképpen - újra felállították. Ezen a módon lehetõség nyílt arra is, az elbontott épülethez tartozó érdekes állatfej-szobrokat is meg lehessen õrizni

Az Állatkert rekonstrukciójának második üteme

A Szavannakifutó - a hozzá tartozó istállókkal együtt - az állatkerti rekonstrukció második ütemének részeként épült. Ennek az ütemnek az elemei közé tartozott a Nagyszikla építményének felújítása, valamint a gorillák és az orangutánok új kifutóinak kiépítése is. Az egész második ütem összesen 2,7 milliárd forintos költségvetéssel valósult meg, fõvárosi beruházásként.

A második ütem keretében elkészült létesítmények közül az emberszabású Majmok Házának új kifutói április 29-én kerültek átadásra, és ugyanekkor nyitották meg a nagyközönség elõtt a felújított Nagyszikla sétaútjait, amelyekre a második világháború óta nem mehettek fel a látogatók. A most átadásra kerülõ Szavannakifutót és Elefántcsarnokot még az idén újabb létesítmények átadása is követi, hiszen a nyár elsõ felében benépesülnek a Nagyszikla oldalában lévõ új kifutók is, ahová például ajakosmedvék, illetve dél-ázsiai vadkutyák kerülnek majd.

A Szavanna felépítése

A Szavannakifutó, illetve a kapcsolódó létesítmények tervezési munkálatai 2000-ben kezdõdtek meg. A terveket az állatkerti épületek tervezésében nagy tapasztalatokkal rendelkezõ Gall és Társai Építésziroda Kft. készítette, Anthony Gall vezetésével. A tervezés során legelõször azt kellett megoldani, hogy az alig 11 hektáros Állatkertben minél nagyobb területet lehessen biztosítani a készülõ Szavanna számára. Ezt részint az egykori Afrika kifutó 1600 négyzetméteres területének, részint az egykori teveházi kifutók területének felhasználásával, illetve a kettõ között még 1912-ben épített út megszüntetésével lehetett elérni. Az alapterület növeléséhez felhasználták az egykori kertészeti szaporító terület, az ún. "Micsurin kert" volt területét is, így végül mintegy fél hektárnyi kifutóterületet sikerült biztosítani a szavannalakó állatok számára.

A kifutórendszerhez több istállót is készült. Ezek egy része az egykori - 1969-be átadott - Teveház és az 1950-es években emelt Afrika istálló épületének átalakításával valósult meg, de a zsiráfok, antilopok és gazellák istállója teljesen új építmény, ahogyan új építménynek számít az Elefántcsarnok is. Az összesen 2550 négyzetméter alapterületû istállórendszeren belül 2000 négyzetméter áll az állatok rendelkezésére, 550 négyzetméternyit pedig a látogatói terek tesznek ki. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a Pálmaház és az Akvárium együttes alapterülete  2112 négyzetméter, így a Szavanna komplexum istállórendszere a kert legnagyobb "idõjárásbiztos", fûthetõ létesítményének számít.

A kivitelezési munkálatok, amelyeket a STRABAG / Magyar Építõ konzorcium végzett, 2006 õszén kezdõdtek meg, és 2008. április elejére fejezõdtek be. Az istállók alapozásához ún. cölöpözésre volt szükség, mert az Állatkert keleti felének homokos talaja nem teszi lehetõvé a hagyományos alapozást: a vasbeton cölöpök 12 méteres mélységig nyúlnak le, ezekre került az épületek alapját adó gerendarács. Külön figyelmet érdemel a zsiráfok istállója, amelyet a Föld legmagasabb szárazföldi állatára kellett méretezni. Az ajtók itt öt méter magasak, az istálló központi csarnoka pedig 12 méter magasságban záródik. A csarnokot lefedõ tetõszerkezet igazi ácsremek: gyergyószentmiklósi ácsok készítették. A 8 méter átmérõjû kupolát, amelynek egyetlen deszkaeleme sem hosszabb két méternél, darabokban hozták Erdélybõl Budapestre, ahol újra összeállítva egyben emelték a zsiráfistálló tetejére egy daru segítségével. A Szavanna faragványait Mónus Béla fafaragó mûvész készítette.

A Szavanna komplexum - bár építési és mûszaki szempontból egy egység - számos részbõl, kifutóból, istállóból áll. Így a nagy társaskifutón kívül - amelyhez több elrekeszthetõ kifutórész is kapcsolódik, külön istállót kaptak a zsiráfok, az antilopok és a gazellák, az orrszarvúak, a struccok, a sarkantyús teknõsök és a szurikáták is. Így tehát összességében nem egy, hanem mindjárt nyolc létesítmény nyílik meg egyszerre.

A megnyitásra kerülõ létesítmények közül - tematikai szempontból - az ázsiai elefántok bemutató tere bizonyos mértékig "kakukktojás", hiszen a többi létesítmény afrikai fajok bemutatására szolgál. A furcsaság magyarázata az, hogy az Elefántcsarnok látogatótere ugyan építészetileg össze van kapcsolva a Szavannakifutó többi istállójával, viszont az elefántok szempontjából ez a létesítmény a már meglévõ elefántkifutóhoz csatlakozik. Az új Elefántcsarnok tehát párhuzamosan mûködhet a régi, kisebb alapterületû elefántházi istállók mellett. A nyári idõszakban az elefántok inkább a kifutóban tartózkodnak, így az új Elefántcsarnokot õsztõl fogják az elefántok rendszeresen használni, amikorra a tervezett új elefántok is megérkeznek. A nyári hónapokban azonban várható, hogy a meglévõ két elefántot is beengedik majd az új csarnokba, hogy teszteljék a vadonatúj létesítményt.

A Szavanna lakói

Az új Szavanna az afrikai füves területeken elõforduló fajok sokaságát mutatja be a nagyközönségnek. Összesen mintegy negyven faj kerül bemutatásra, amelyek között nagypatások, kisemlõsök, madarak, hüllõk és különféle ízeltlábúak is akadnak.

A bemutatott fajok és egyedek között akadnak olyanok is, amelyek korábban is az Állatkertben éltek, de sok olyan is van közöttük, amelyek évek óta, vagy esetleg még soha nem kerültek bemutatásra a magyar fõváros állatkertjében.

A Szavanna benépesítéséhez rendkívül sok állatszállításra volt szükség. Egyrészt a meglévõ állatok egy részét is át kellett helyezni, másrészt az újonnan érkezõ állatokat kellett eljuttatni más európai állatkertekbõl Budapestre. A legbonyolultabb feladat az orrszarvúak átköltöztetése, illetve a zsiráfszállítás volt. Az orrszarvúakat a régi és az új férõhely között kiépített speciális folyosón költöztették át, amely folyosót az Állami Autópályakezelõ Zrt. által kölcsönadott sávelválasztó betontömbökbõl építették ki az átengedés idejére. A Prágából érkezett, három méter magas új zsiráfot egy speciális zsiráfszállító jármûvel szállították az 550 kilométeres úton.

A zsiráfok jelenleg hárman vannak: a két felnõtt állat Santana és Jonas, valamint az újonnan érkezett Ingrid összeszoktatása problémamentesen zajlott le az elmúlt hetekben. A három állat mellé õsszel egy negyedik is érkezik, ugyancsak a Prágai Állatkertbõl. Az állatok mindannyian a zsiráf ritka, eredetileg Szudán térségében õshonos alfajához tartoznak. Ebbõl az alfajból, az ún. Rothschild-zsiráfból összesen 375 egyed él a világ állatkertjeiben, és a természetben is ritkulóban van, így állatkerti szaporításuk természetvédelmi szempontból is fontos.

Még nagyobb ritkaság a Magyarországon elõször látható Mhorr-gazella, amelybõl 23 állatkertben összesen 120 egyed él világszerte, a vadonban azonban már egy sem. Ezért egyedül az állatkerteken múlik a Mhorr-gazellák fennmaradása. Megmentésük érdekében az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) összehangolt tenyészprogramot tart fenn, amelynek munkájához a Mhorr-gazellák beszerzéséhez a Fõvárosi Állat- és Növénykert is csatlakozott.

Újdonságnak számítanak a nagyszarvú mocsáriantilopok is, amelyeket most elõször láthat a magyarországi közönség.

A Szavannakifutóban kaptak új férõhelyet a szélesszájú orrszarvúak, habár kifutójuk külön van választva az antilopok, gazellák, zsiráfok és struccok által használt társaskifutótól. A két felnõttbõl, Luluból és Easyboy-ból, valamint a tavaly januárban született Laylából álló orrszarvúcsalád az õszi hónapokban várhatóan tovább fog bõvülni, hiszen Lulu jelenleg is vemhes. A várva várt kicsi megszületése szakmai szempontból hasonlóan nagy szenzációnak ígérkezik, mint Layla másfél évvel ezelõtti világra jövetele. Hiszen a jelenleg még Lulu testében fejlõdõ apróság a világ elsõ olyan orrszarvúja lenne, amely mesterséges úton, mélyfagyasztva tartósított hímivarsejtek felhasználása útján fogant.

Több érdekes kisemlõsfaj is szerepel a Szavanna gazdag állatgyûjteményében. A szurikáták immár hagyományos állatkerti fajnak számítanak, a rókamanguszták azonban hosszú szünet után térnek vissza Budapestre.

A Szavanna természetesen nemcsak emlõsöknek ad otthont. A kifutóra visszatértek a struccok, mi több, a közismert gyöngytyúkok, és a közismertnek egyáltalán nem mondható keselyûfejû gyöngytyúkok is bemutatásra kerülnek. A kifutón helyet kaptak a fehér gólyák is, akiket leginkább magyarországi környezetben ismerünk, és csak ritkán gondolunk bele abba, hogy ezeknek az állatoknak télidõben Afrika az otthonuk. A hüllõket többféle teknõs képviseli, köztük a sarkantyús teknõsök, amelyek a világ harmadik legnagyobb testû szárazföldi teknõseinek számítanak.

Figyelmet érdemel a gazdag ízeltlábú gyûjtemény, amelynek bemutatását különösen fontosnak tartják az állatkerti szakemberek. Az intézmény egyik feladata ugyanis éppen az, hogy bemutassa az élõvilág sokféleségét, amely nemcsak emlõsökbõl és madarakból áll, hanem például ízeltlábúakból is. Ráadásul a fõvárosi intézmény nemzetközi szakmai körökben is híresnek számít az egzotikus ízeltlábúak tartása, szaporítása, védelme terén. A bemutatott fajok között számos rózsabogár faj, barlanglakó tücskök, óriás keresztespók, valamint az egyik legnagyobbra növõ skorpiófaj is szerepel.

A faragott szobroktól Kittenberger Kálmánig

Az új Szavanna nemcsak állatok bemutatója, hanem olyan komplex élõ kiállítás, ahol a fekete kontinens kultúrájából is ízelítõt kap a látogató. Az istállóépület látogatófolyosóján külön kiállításon mutatják be például az afrikai népmûvészet és hagyományos kézmûvesség néhány jellemzõ alkotását. Mintegy negyven különbözõ mûtárgy, faszobrok, ghánai bronzfigura, sõt, maszkok egész gyûjteménye repíti a látogatót gondolatban Afrika földjére, Ráadásul a magyarázó szövegekbõl azt is megtudhatjuk, melyik faragvány melyik törzsre jellemzõ.

Különleges az elefántcsarnok falfestése is: itt természetesen nem afrikai, hanem indiai tematika emlékeztet az állatok õshazájára. A falat díszítõ orisszai (Dél-India) motívumok egyedülállónak számítanak Magyarországon.

A kiállítás szervezõi nem felejtettek el megemlékezni Kittenberger Kálmánról, az éppen ötven éve elhunyt neves vadászíróról, utazóról sem. Kittenberger 1912-ben számos állatot ajándékozott az Állatkertnek, hiszen akkoriban az állatkerti állatok többnyire a vadonból kerültek a kifutókba. Manapság az állatkerti állatok eleve állatkertekben születnek, és inkább az a jellemzõ, hogy a veszélyeztetett, tenyészprogram keretében szaporított állatritkaságok az állatkertekbõl kerülnek vissza a vadonba.

Forrás: Fõvárosi Állat- és Növénykert Kommunikációs Osztálya

A lap tetejére