ZooMánia

Megnyílt a Szavanna

Hírek

ZooMánia TV

Vélemény

Köln Zoo

Barcelona Zoo

Zagrab Zoo

BpZoo 1.

BpZoo 2.

BpZoo 3.

Akvárium BpZoo

Hefti

Marineland

Vörös tenger

Állati érdekességek

Fordításaim, cikkeim

Kutyák-Macskák

Megnyílt a Szavanna az Állatkertben

Budapest, 2008. május 28. (szerda)

Magyarországon még soha nem látott fajok is élnek az Állatkert legnagyobb kifutójában

Ma adták át az új Szavannakifutót a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A tekintélyes méretű kifutórendszer az intézmény legnagyobb alapterületű állattartó terének számít: 1912 óta nem adtak át ilyen nagyszabású létesítményt a városligeti intézményben. Az afrikai füves területek élővilágát bemutató zónában nemcsak a régebb óta meglévő fajok - például a zsiráfok és az orrszarvúak - kaptak tágasabb férőhelyeket, hanem olyan állatokat is láthat a közönség, amelyek eddig még soha nem kerültek bemutatásra Magyarországon.

Több mint fél hektár az alapterülete annak a kifutórendszernek, amelyet ma adott át az Állatkertben dr. Demszky Gábor főpolgármester és dr. Persányi Miklós, a városligeti intézmény főigazgatója. Az afrikai füves területek élővilágát bemutató Szavannakifutó - a hozzá tartozó istállókkal és egyéb létesítményekkel együtt - 1912 óta éve a legnagyobb szabású fejlesztés az Állatkertben: a csaknem egy évszázada lezajlott, 1909-12-es átépítés óta még soha nem következett be ekkora változás a kert térképén.

Történeti előzmények

Az Állatkert afrikai patásait kezdetben egyszerű, egymástól elkülönített kifutókban, karámokban tartották. Az első olyan kifutó, amely több szavannalakó állat számára épült, 1930-ra készült el Nádler Herbert, a kert akkori igazgatójának kezdeményezésére. Az 1600 négyzetméteres, terméskő kerítéssel körülvett régi Afrika kifutó háromnegyed évszázadon át, egészen 2006-ig szolgálta a szavannalakó növényevők bemutatását (az idők során többféle zebra, jávorantilop, gnú, mendeszantilop, strucc, sőt, még Watussi marha is élt a kifutóban) csaknem változatlan formában. Egyedül a kifutó régi faistállója helyett épült egy szilárdabb épület az 1950-es években. Ezt a régi Afrika istállót a Szavannakifutó kialakításakor nagyrészt elbontották, ám az épület homlokzatát a vasút felőli kerítésnél - érdekességképpen - újra felállították. Ezen a módon lehetőség nyílt arra is, az elbontott épülethez tartozó érdekes állatfej-szobrokat is meg lehessen őrizni

Az Állatkert rekonstrukciójának második üteme

A Szavannakifutó - a hozzá tartozó istállókkal együtt - az állatkerti rekonstrukció második ütemének részeként épült. Ennek az ütemnek az elemei közé tartozott a Nagyszikla építményének felújítása, valamint a gorillák és az orangutánok új kifutóinak kiépítése is. Az egész második ütem összesen 2,7 milliárd forintos költségvetéssel valósult meg, fővárosi beruházásként.

A második ütem keretében elkészült létesítmények közül az emberszabású Majmok Házának új kifutói április 29-én kerültek átadásra, és ugyanekkor nyitották meg a nagyközönség előtt a felújított Nagyszikla sétaútjait, amelyekre a második világháború óta nem mehettek fel a látogatók. A most átadásra kerülő Szavannakifutót és Elefántcsarnokot még az idén újabb létesítmények átadása is követi, hiszen a nyár első felében benépesülnek a Nagyszikla oldalában lévő új kifutók is, ahová például ajakosmedvék, illetve dél-ázsiai vadkutyák kerülnek majd.

A Szavanna felépítése

A Szavannakifutó, illetve a kapcsolódó létesítmények tervezési munkálatai 2000-ben kezdődtek meg. A terveket az állatkerti épületek tervezésében nagy tapasztalatokkal rendelkező Gall és Társai Építésziroda Kft. készítette, Anthony Gall vezetésével. A tervezés során legelőször azt kellett megoldani, hogy az alig 11 hektáros Állatkertben minél nagyobb területet lehessen biztosítani a készülő Szavanna számára. Ezt részint az egykori Afrika kifutó 1600 négyzetméteres területének, részint az egykori teveházi kifutók területének felhasználásával, illetve a kettő között még 1912-ben épített út megszüntetésével lehetett elérni. Az alapterület növeléséhez felhasználták az egykori kertészeti szaporító terület, az ún. "Micsurin kert" volt területét is, így végül mintegy fél hektárnyi kifutóterületet sikerült biztosítani a szavannalakó állatok számára.

A kifutórendszerhez több istállót is készült. Ezek egy része az egykori - 1969-be átadott - Teveház és az 1950-es években emelt Afrika istálló épületének átalakításával valósult meg, de a zsiráfok, antilopok és gazellák istállója teljesen új építmény, ahogyan új építménynek számít az Elefántcsarnok is. Az összesen 2550 négyzetméter alapterületű istállórendszeren belül 2000 négyzetméter áll az állatok rendelkezésére, 550 négyzetméternyit pedig a látogatói terek tesznek ki. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a Pálmaház és az Akvárium együttes alapterülete  2112 négyzetméter, így a Szavanna komplexum istállórendszere a kert legnagyobb "időjárásbiztos", fűthető létesítményének számít.

A kivitelezési munkálatok, amelyeket a STRABAG / Magyar Építő konzorcium végzett, 2006 őszén kezdődtek meg, és 2008. április elejére fejeződtek be. Az istállók alapozásához ún. cölöpözésre volt szükség, mert az Állatkert keleti felének homokos talaja nem teszi lehetővé a hagyományos alapozást: a vasbeton cölöpök 12 méteres mélységig nyúlnak le, ezekre került az épületek alapját adó gerendarács. Külön figyelmet érdemel a zsiráfok istállója, amelyet a Föld legmagasabb szárazföldi állatára kellett méretezni. Az ajtók itt öt méter magasak, az istálló központi csarnoka pedig 12 méter magasságban záródik. A csarnokot lefedő tetőszerkezet igazi ácsremek: gyergyószentmiklósi ácsok készítették. A 8 méter átmérőjű kupolát, amelynek egyetlen deszkaeleme sem hosszabb két méternél, darabokban hozták Erdélyből Budapestre, ahol újra összeállítva egyben emelték a zsiráfistálló tetejére egy daru segítségével. A Szavanna faragványait Mónus Béla fafaragó művész készítette.

A Szavanna komplexum - bár építési és műszaki szempontból egy egység - számos részből, kifutóból, istállóból áll. Így a nagy társaskifutón kívül - amelyhez több elrekeszthető kifutórész is kapcsolódik, külön istállót kaptak a zsiráfok, az antilopok és a gazellák, az orrszarvúak, a struccok, a sarkantyús teknősök és a szurikáták is. Így tehát összességében nem egy, hanem mindjárt nyolc létesítmény nyílik meg egyszerre.

A megnyitásra kerülő létesítmények közül - tematikai szempontból - az ázsiai elefántok bemutató tere bizonyos mértékig "kakukktojás", hiszen a többi létesítmény afrikai fajok bemutatására szolgál. A furcsaság magyarázata az, hogy az Elefántcsarnok látogatótere ugyan építészetileg össze van kapcsolva a Szavannakifutó többi istállójával, viszont az elefántok szempontjából ez a létesítmény a már meglévő elefántkifutóhoz csatlakozik. Az új Elefántcsarnok tehát párhuzamosan működhet a régi, kisebb alapterületű elefántházi istállók mellett. A nyári időszakban az elefántok inkább a kifutóban tartózkodnak, így az új Elefántcsarnokot ősztől fogják az elefántok rendszeresen használni, amikorra a tervezett új elefántok is megérkeznek. A nyári hónapokban azonban várható, hogy a meglévő két elefántot is beengedik majd az új csarnokba, hogy teszteljék a vadonatúj létesítményt.

A Szavanna lakói

Az új Szavanna az afrikai füves területeken előforduló fajok sokaságát mutatja be a nagyközönségnek. Összesen mintegy negyven faj kerül bemutatásra, amelyek között nagypatások, kisemlősök, madarak, hüllők és különféle ízeltlábúak is akadnak.

A bemutatott fajok és egyedek között akadnak olyanok is, amelyek korábban is az Állatkertben éltek, de sok olyan is van közöttük, amelyek évek óta, vagy esetleg még soha nem kerültek bemutatásra a magyar főváros állatkertjében.

A Szavanna benépesítéséhez rendkívül sok állatszállításra volt szükség. Egyrészt a meglévő állatok egy részét is át kellett helyezni, másrészt az újonnan érkező állatokat kellett eljuttatni más európai állatkertekből Budapestre. A legbonyolultabb feladat az orrszarvúak átköltöztetése, illetve a zsiráfszállítás volt. Az orrszarvúakat a régi és az új férőhely között kiépített speciális folyosón költöztették át, amely folyosót az Állami Autópályakezelő Zrt. által kölcsönadott sávelválasztó betontömbökből építették ki az átengedés idejére. A Prágából érkezett, három méter magas új zsiráfot egy speciális zsiráfszállító járművel szállították az 550 kilométeres úton.

A zsiráfok jelenleg hárman vannak: a két felnőtt állat Santana és Jonas, valamint az újonnan érkezett Ingrid összeszoktatása problémamentesen zajlott le az elmúlt hetekben. A három állat mellé ősszel egy negyedik is érkezik, ugyancsak a Prágai Állatkertből. Az állatok mindannyian a zsiráf ritka, eredetileg Szudán térségében őshonos alfajához tartoznak. Ebből az alfajból, az ún. Rothschild-zsiráfból összesen 375 egyed él a világ állatkertjeiben, és a természetben is ritkulóban van, így állatkerti szaporításuk természetvédelmi szempontból is fontos.

Még nagyobb ritkaság a Magyarországon először látható Mhorr-gazella, amelyből 23 állatkertben összesen 120 egyed él világszerte, a vadonban azonban már egy sem. Ezért egyedül az állatkerteken múlik a Mhorr-gazellák fennmaradása. Megmentésük érdekében az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) összehangolt tenyészprogramot tart fenn, amelynek munkájához a Mhorr-gazellák beszerzéséhez a Fővárosi Állat- és Növénykert is csatlakozott.

Újdonságnak számítanak a nagyszarvú mocsáriantilopok is, amelyeket most először láthat a magyarországi közönség.

A Szavannakifutóban kaptak új férőhelyet a szélesszájú orrszarvúak, habár kifutójuk külön van választva az antilopok, gazellák, zsiráfok és struccok által használt társaskifutótól. A két felnőttből, Luluból és Easyboy-ból, valamint a tavaly januárban született Laylából álló orrszarvúcsalád az őszi hónapokban várhatóan tovább fog bővülni, hiszen Lulu jelenleg is vemhes. A várva várt kicsi megszületése szakmai szempontból hasonlóan nagy szenzációnak ígérkezik, mint Layla másfél évvel ezelőtti világra jövetele. Hiszen a jelenleg még Lulu testében fejlődő apróság a világ első olyan orrszarvúja lenne, amely mesterséges úton, mélyfagyasztva tartósított hímivarsejtek felhasználása útján fogant.

Több érdekes kisemlősfaj is szerepel a Szavanna gazdag állatgyűjteményében. A szurikáták immár hagyományos állatkerti fajnak számítanak, a rókamanguszták azonban hosszú szünet után térnek vissza Budapestre.

A Szavanna természetesen nemcsak emlősöknek ad otthont. A kifutóra visszatértek a struccok, mi több, a közismert gyöngytyúkok, és a közismertnek egyáltalán nem mondható keselyűfejű gyöngytyúkok is bemutatásra kerülnek. A kifutón helyet kaptak a fehér gólyák is, akiket leginkább magyarországi környezetben ismerünk, és csak ritkán gondolunk bele abba, hogy ezeknek az állatoknak télidőben Afrika az otthonuk. A hüllőket többféle teknős képviseli, köztük a sarkantyús teknősök, amelyek a világ harmadik legnagyobb testű szárazföldi teknőseinek számítanak.

Figyelmet érdemel a gazdag ízeltlábú gyűjtemény, amelynek bemutatását különösen fontosnak tartják az állatkerti szakemberek. Az intézmény egyik feladata ugyanis éppen az, hogy bemutassa az élővilág sokféleségét, amely nemcsak emlősökből és madarakból áll, hanem például ízeltlábúakból is. Ráadásul a fővárosi intézmény nemzetközi szakmai körökben is híresnek számít az egzotikus ízeltlábúak tartása, szaporítása, védelme terén. A bemutatott fajok között számos rózsabogár faj, barlanglakó tücskök, óriás keresztespók, valamint az egyik legnagyobbra növő skorpiófaj is szerepel.

A faragott szobroktól Kittenberger Kálmánig

Az új Szavanna nemcsak állatok bemutatója, hanem olyan komplex élő kiállítás, ahol a fekete kontinens kultúrájából is ízelítőt kap a látogató. Az istállóépület látogatófolyosóján külön kiállításon mutatják be például az afrikai népművészet és hagyományos kézművesség néhány jellemző alkotását. Mintegy negyven különböző műtárgy, faszobrok, ghánai bronzfigura, sőt, maszkok egész gyűjteménye repíti a látogatót gondolatban Afrika földjére, Ráadásul a magyarázó szövegekből azt is megtudhatjuk, melyik faragvány melyik törzsre jellemző.

Különleges az elefántcsarnok falfestése is: itt természetesen nem afrikai, hanem indiai tematika emlékeztet az állatok őshazájára. A falat díszítő orisszai (Dél-India) motívumok egyedülállónak számítanak Magyarországon.

A kiállítás szervezői nem felejtettek el megemlékezni Kittenberger Kálmánról, az éppen ötven éve elhunyt neves vadászíróról, utazóról sem. Kittenberger 1912-ben számos állatot ajándékozott az Állatkertnek, hiszen akkoriban az állatkerti állatok többnyire a vadonból kerültek a kifutókba. Manapság az állatkerti állatok eleve állatkertekben születnek, és inkább az a jellemző, hogy a veszélyeztetett, tenyészprogram keretében szaporított állatritkaságok az állatkertekből kerülnek vissza a vadonba.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert Kommunikációs Osztálya

A lap tetejére