ZooMánia

Mandrillkölykök az Állatkertben

Hírek

ZooMánia TV

Vélemény

Köln Zoo

Barcelona Zoo

Zagrab Zoo

BpZoo 1.

BpZoo 2.

BpZoo 3.

Akvárium BpZoo

Hefti

Marineland

Vörös tenger

Állati érdekességek

Fordításaim, cikkeim

Kutyák-Macskák

Mandrillkölykök az Állatkertben

Budapest, 2007. október 4. (csütörtök)

A színes ábrázatú majmoknál három anyaállat is kölyköt nevel

Három mandrillkölyök cseperedik a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A páviánok rokonsági körébe tartozó, Afrikában honos majomfaj szaporodása azért is örvendetes, mert az európai állatkertek egy tenyészprogram keretében igyekeznek megőrizni ezt a ritka állatfajt. A kontinens negyvennél is több állatkertjére kiterjedő programot a magyar főváros állatkertje irányítja, hangolja össze.

Három mandrillkölyök hancúrozik a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Majomház közelében kialakított tágas kifutóban. A Nyugat-Afrikában őshonos, a páviánok rokonsági körébe tartozó majomfaj rendszeresen szaporodik Budapesten, noha az nem számít mindennaposnak, hogy a csapat összes nősténye kölyköt neveljen.

Az állatkerti mandrillcsapat eredeti vezérhímje idős kora miatt még a tavalyi évben elpusztult. Az új tenyészhím, tisztes nevén Maboa a Hamburgi Állatkertből érkezett Budapestre tavaly novemberben. A nyolcéves állat beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen nem sokkal érkezése után már párzott is a három régebb óta Budapesten élő nősténnyel, így az idei év nyarán mindháromnak kölyke született. A kis mandrillok a nyár végén látták meg a napvilágot, ám az első hetekben az apróságok még annyira kapaszkodtak anyjuk bundájába, hogy nagy szerencse kellett a kicsik megpillantásához. Mostanra a kölykök már egy kicsit nagyobbak, és olykor néhány lépésnyire el is merészkednek anyjuk mellől. Legtöbbször azonban még most is a mama bundájába csimpaszkodva utaznak.

A mandrillok Kamerun, Kongó, Egyenlítői Guinea és Gabon erdőségeiben élnek. A nőstények általában 12, a hímek 25 kg súlyúak. Feltűnő jellegzetességük a színes arc, valamint az orrtájéki barázdák: ezek a sajátosságok a domináns hímeken figyelhetőek meg a legjobban. A mandrillok kisebb-nagyobb csapatokban élnek, amelyeket rendszerint egy erős és tapasztalt hím vezet. A nőstények hathónapos vemhességi idő elteltével általában csak egy utódot hoznak a világra. Élettartamuk az állatkertekben - ahol lényegesen tovább élnek, mint a szabad természetben - akár 40 év is lehet. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listájának minősítése szerint a faj természetvédelmi helyzete "sebezhető". Elsősorban a természetes élőhelyek pusztulása fenyegeti a mandrillok fennmaradását. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) tenyészprogramot tart fenn a faj megmentése érdekében. Ezt a tenyészprogramot egész Európára kiterjedően a Fővárosi Állat- és Növénykert koordinálja, hangolja össze. A világ állatkertjei közül egyébként 91 kertben tartanak mandrillokat, összesen mintegy ötszáz egyedet.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben a mandrillok tartásának több mint száz éves hagyománya van, mi több, az 1912-ben elkészült állatkerti főbejárat oldalszárnyait is egy-egy mandrill-kőszobor díszíti. A mandrillok jelenlegi tágas férőhelye, amely a Majomház szomszédságában található, 2003 tavaszán készült el.

Bővebb információval szolgál a
Fővárosi Állat- és Növénykert Kommunikációs Osztálya
Tel: 273-4900/177; (1) 273-4910 fax: (1) 273-4902
Hanga Zoltán szakmai és sajtó referens
e-mail: hanga@zoobudapest.com; mobil: 06-20 / 200-5812

A lap tetejére

Az állatkerti tenyészprogramok

A veszélyeztetett fajok megőrzését szolgáló állatkerti tenyészprogramok lényege, hogy egy-egy adott faj szaporítását az érintett állatkertek nemzetközi szinten hangolják össze. Így el lehet kerülni a rokontenyésztést, és el lehet érni, hogy a faj genetikai sokfélesége is megmaradjon. A világ állatkertjei nyolcszáznál is több veszélyeztetett faj védelmében vesznek részt ezen a módon. A tenyészprogramok koordinálásával, és az egyes állatok adatait tartalmazó regionális, vagy nemzetközi törzskönyv vezetésével rendszerint azt az állatkertet bízzák meg, amely korábban jelentős eredményeket ért el az adott faj védelmében.